József Attila
(Click here to hear the audio version)
Szomorú
Az asztal alól felnyúlnak emlékeim.
Szél és gondolat a halottak lélekzete, ki fejti
meg?
Kedvesemben a lányok, asszonyok összebúnak és
dideregnek,
fuldokló kapkod valahol utánam,
tenyerembe dobom a fejem.
Ó
, az a muzsika, a füveké, láttátok-e, szép
volt.
A föld meleg arcával simogatott, behúnyt szemmel
fekszem a szemében, vele látok, egy kisgyerek lehelete
ringat,
s akkor valaki elszéled szivembol, rossz o nagyon.
Tegnap délután könnyezett a föld.
Mi lesz felesleges virágaimmal?
|
Sad
my memories reach up
from under the table.
the breath of the dead
is a breeze and a thought:
who will solve it?
Women and girls huddle together
and shiver inside my beloved.
Somewhere one who is drowning gasps for me:
I bury my head in my palm.
O, the music,
the music of the grasses,
have you seen it,
how fine it was.
The warm face of the earth
was caressing me.
I lie down in her eyes
with closed eyes.
I see with her eyes.
The breath of a child
is rocking me.
And then someone
flies out of my heart.
Someone
behaves so badly.
Yesterday afternnon
the earth shed tears.
What shall I do
with my leftover flowers?
|
